Mészáros Ági 25 éves, (végzettsége szerint is) emberi erőforrás tanácsadó. Elhivatottságának és nyitottságának köszönhetően már több év szakmai tapasztalat áll mögötte. A HR-t és az emberekkel való foglalkozást nem csak munkának, hanem (már most) hivatásnak tekinti. Másfél év Schönherz-es tapasztalatszerzés után jelenleg egy szervezetfejlesztő cégen keresztül dolgozik multikörnyezetben fejlesztési projektfelelősként.

A HR-esek egyik legkedveltebb interjúindító kérdése az, hogy „Mit érdemes rólad tudni?” Te mit mesélnél magadról, ha interjúznál?

Amit egy interjún is elmondanék, hogy már a gimnáziumban is sokat foglalkoztam emberekkel, diák- és gyermekönkormányzatos voltam. Nagyon sok országos szintű program szervezésében vettem részt, illetve tréningek megtartásában is segédkeztem. Már ekkor biztos voltam abban, hogy később is emberekkel akarok foglalkozni, ezért is jött a HR. Úgy gondolom van benne fantázia, potenciál. 

2012 szeptemberében kezdted HR tanulmányaidat az Eszterházy Károly Főiskolán. Miért Egert választottad? Milyen volt itt tanulni?

Anyagi megfontolásból. Sehol sem indult emberi erőforrások alapképzés államilag támogatott formában, mivel ez egy közgazdász szak. A képzés és az élet is olcsóbb volt, mint egy nagyvárosban. Az elején senkit sem ismertem, ezért ez egy nagy kihívás volt, de nagyon tetszett. Nem vagyok egy visszahúzódó lány, így sok ismerőst szereztem itt. Mivel Eger egy kis város, mindenhol ugyanazok az arcok jönnek szembe. Ez három évig nagyon jó volt és kirándulni visszamennék, de nem tudnék már ott élni.

Az alapdiploma megszerzése után 2015-ben a Debreceni Egyetem emberi erőforrás tanácsadó szakán folytattad. Mi szólt a mesterképzés mellett? Miért választottad ismét a debreceni életet?

Az egri tanulmányok során a közgáz- és HR alapokat is átvettük, mindenbe belekóstoltunk kicsit, de nem éreztem azt, hogy az egyes funkciókba jobban belelátnék, így nem volt kérdés, hogy ráhúzok még két évet. Debrecen mellett szintén anyagi megfontolásból és a párom, Tomi miatt döntöttem. Szerettem volna pénzt gyűjteni. A hazaköltözéssel tanulni és dolgozni is tudtam egyszerre, valamint Tomival is több időt tölthettem így, aki idővel ide is költözött.

Hamarosan befejezed mesterszakos tanulmányaidat. Azt kaptad, amit vártál?

Két év távlatából már nem nagyon tudom, hogy mit vártam igazán, mert ez annyiszor átalakult bennem. Ami plusz volt, hogy elmélyíthettem a tudásomat. Az egyes HR funkciókról nagyon sok infót kaptam pluszba, illetve sokkal közelebb hozták hozzám az emberi részét. A tanácsadás szak egyébként nem csak a tanácsadásról szól. A humán rész mellett hangsúlyt fektetnek a vállalati, racionális gazdasági oldal megismertetésére is, de nem túl mélyen. Ezért is jelentkeztem nemrég Vezetés és szervezés MSc. levelező szakra, mivel az emberi erőforrás- és a szervezetfejlesztés is egyaránt érdekel.

Most épp a szakdolgozatod megírásával töltöd a szabadidőd nagy részét. Mi a témád? Miért ezt választottad? Hol tartasz?

Április végén adom le a szakdolgozatomat, a Schönherz Akadémiáról írok. Napi szinten dolgoztam az akadémiával, így egyértelmű volt, hogy ez egy jó alap lehet. Nagyon jó kezdeményezésnek tartom, hiánypótló és az informatikusoknak is kiváló lehetőség. Célom, hogy a működést bemutassam és fejlődési lehetőségeit kutassam, ezért elégedettségmérést készítek a képzett srácok körében, hogy lássam mire van még szükség, hol vannak a fejlesztési lehetőségek. Egy tömör negyven oldalas rész már megvan, amin még bőven van mit csiszolgatni, de alapnak tökéletes.

Mit tanácsolsz azok számára, akik hasonló cipőben járnak vagy fognak járni a jövőben? Mire érdemes odafigyelni?

A témaválasztás a legfontosabb. Ha szereted amiről írsz, akkor öröm lesz utánaolvasni. Rengeteg szakirodalmat kell elolvasni, nekem is huszonötöt kell felsorakoztatnom. Ez csak úgy megy, ha tetszik a témád. Ha pedig mégsem, akkor próbáld megtalálni magad benne. Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy nem kínlódok amikor le kell ülni írni vagy táblázatot kell szerkeszteni, de jellemformáló. És a befejezés öröme az nagyon jó. Nem véletlenül fotózkodunk a szakdogánkkal.

Idén áprilisban töltöd a huszonötöt. Korodhoz képest pedig már több év HR tapasztalat áll mögötted. Mi motivált arra, hogy már az egyetemi évek alatt szakmai tapasztalatra tegyél szert? Miért tartottad ezt fontosnak?

Rengeteget önkénteskedtem és imádom, de egy idő után másfajta kihívásra és elismerésre vágytam. Le akartam tenni valamit az asztalra. Csinálni akartam már valami olyat, amire azt mondhatom, hogy elértem valamit. Nagyon fontosnak tartottam, hogy ne úgy kerüljek ki a diplomámmal a munkaerőpiacra, hogy semmit sem tudok felmutatni „csak” azt, hogy ötös voltam. Nem gondolom, hogy az feltétlen jó lett volna.  Egyébként sem tudok megülni egyhelyben, ezért fontos volt, hogy csináljak valamit.  Amikor éreztem, hogy már tudok annyit, hogy kisebb szakmai feladatokat ellássak, akkor ki akartam próbálni magam.

Másfél évig voltunk kollégák a Schönherz-nél. Mit csináltál a munkád során? Sikerült fejlődnöd szakmailag?

A HR palettának - ami sok ember számára még mindig egy kérdőjel, lufi - egy kis részét láttam el, ami tipikusan a kiválasztás és toborzás. Az elején próbáltam a könnyebb feladatok átvenni a felettesemtől, fél év után folytam bele az interjúztatásokba komolyabban.  Azok a dolgok, amiket ezen funkciókból csinálunk nagyon jók és maximálisan úgy érzem, hogy ez hozzátett a szakmaiságomhoz. Megtaláltam a kihívást, beletanultam, fejlődtem és sokkal gyakorlatiasabb lettem az idő során. Annak idején, amikor fel kellett hívnom valakit még elgondolkoztam azon, hogy mit is kellene mondanom. Ez ma már nem így van. Hamarabb meglátom azt, hogy hol lehet elindulni egy dolgon, hogy hol hibázik egy logika. A gyakorlatban láttam meg először, hogy mi hol csúszik el. Továbbá nagyon jó volt megismerni azokat a határokat, ami a gyakorlatot és a tankönyvben leírtakat elválasztja, a gyakorlatba ültetést.

Minden gyakorlott HR-esnek van legalább négy-öt olyan negatív interjútapasztalata, amit tanulmányai során el sem tudott volna képzelni. Te fel tudsz idézni ilyen szituációkat?

Az például mindig nehéz helyzet, ha gyakorlatilag nem beszél a jelölt.  Releváns információkat kell kihúzni belőle úgy, hogy mindenre csak egy fél mondattal válaszol, de az sem könnyű, ha valaki rengeteget beszél.  Volt olyan is, hogy az interjúztatott annyira izgult, hogy szinte tikkelt a szeme. Valamint olyan is előfordult, hogy én voltam túl lelkes és valószínűleg „sok” voltam a diáknak és azt gondolhatta, hogy „Ez hülye!”. Ezeket mind-mind meg kellett tanulni kezelni és lehetőleg azonnal. 

Az interjúk során az emberi dolgok jönnek ki a legjobban. Rengeteg féle ember van, ezért rugalmasnak kellett lennem, hogy mindenkivel megtaláljam a közös hangot. Valamint más egy egyszerű, hagyományos diákpozícióra és más egy komolyabb, szakmaira interjúztatni. A szakmai gyakornoki munkáknál már komolyak voltak az elvárások és sok esetben fontos volt a jelölt személyisége is.

Vannak olyan sikerek, amiket a sajátodnak éreztél? Amikre büszke vagy?

A képzéses, akadémiás diákokkal foglalkoztunk a legtöbbet. A legnagyobb fejlődést náluk és főként a workshopok kapcsán láttam. Volt olyan diák, aki az első interjún még nagyon visszahúzódó volt, majd mivel láttuk benne a fényt bekerült a képzésbe, elvégezte és sikeresen munkába is állt. El kellett érnem, hogy tényleg tudjak segíteni neki és meg is fogadja a tanácsot. Ilyen apró, de jelentős dolog például, hogy ne mondjuk azt az interjú során, hogy „Az egyik gyengeségem, hogy lusta vagyok.”.

Az elmúlt másfél évben megismertelek annyira, hogy tudjam, szereted a kihívásokat. Gondolom ősszel ezért is jelentkeztél két csoporttársaddal az Xcellence versenyre. Kenéz Zsanettel és Szőke Kittivel annyira jó csapatot alkottatok, hogy elhoztátok az első helyet. Ezúton is gratulálunk az eredményhez! Miért jelentkeztetek? Milyen volt a verseny?

Az Xcellence úgy működött, mint az összes szimulációs verseny. Öt modulja volt, ebből az egyik a HR, erre neveztünk mi.  Én személy szerint szerettem volna látni, hogy hol állok a többi HR-eshez képest tudásban, képességben, kompetenciák terén.

A verseny három részből állt. Az első egy szakmai kvíz volt, főleg munkajogi kérdésekkel. A másodikban egy átfogó vezetői jelentést kellett készítenünk, melyben a toborzás-kiválasztástól kezdve érinteni kellett a szervezetfejlesztést, a munkaügyi kapcsolatokat, a végén pedig egy költségvetést is kellett készítenünk. Minden modulból kettő, összesen tíz csapat jutott tovább a harmadik fordulóba. Az utolsó kör egy vitából, egy önismereti kérdőívből és egy hídépítésből állt.  Utóbbit olyan eszközökből kellett építeni, amiből nem is gondoltuk volna, hogy lehetséges építkezni.

Hogy éreztétek magatokat és mi segített titeket az első hely elhozásában?

Nagyon jól. Nagyon jó volt a verseny, a programok és a helyszín is.  Egy csapattal kerültünk kapcsolatba, akivel vitázni kellett, ők erős ellenfelek voltak.  Okosak voltak a srácok, jól érveltek, viszont itt-ott érezni lehetett, hogy megfogtuk őket. HR-esként mi nagyjából tudtuk miről szól a feladat és mit mérhetnek a megfigyelők, ez a tapasztalat volt az előnyünk.

A munka és a tanulás mellett önkénteskedsz is. Miért fontos ez számodra? Milyen területeken szoktál segíteni, önkéntes feladatokat ellátni?

Diákönkormányzatokkal foglalkoztam elég sok éven át, a fiatalok a fő csapásirány, ezért is jó, hogy fiatalokkal beszélgethettem nap mint nap. Számomra az a fontos, hogy valahogy megtaláljam hogyan tudok a felnövekvő generációnak segíteni. A programok, amikben részt vettem főleg demokráciára nevelik a fiatalokat, arra, hogy merjenek állampolgárnak lenni, merjék kimondani a véleményüket. Például, ha népszavazást írnak ki, érezzék azt a fiatalok is (18 éven felül), hogy megmondhatják a véleményüket. Mostanában nem volt túl sok időm önkéntességben részt venni, mert nagyon sok mindent csinálok, viszont még mindig szívügyemnek tekintem.  Ez motiválta azt, hogy most fiatalokat érintő témáról írok a szakdogámban és önkéntességről írtam alapszakon. Én így találtam meg magamat.

A maradék idődet mivel töltöd? Mi kapcsol ki? Mi az, ami feltölt?

A családom. A fentiek mellett nagyon fontos számomra a család, így a párommal, a szüleimmel és a tesóim gyerekeivel kapcsolódom ki leginkább. A három kis törpével nagyon szeretek lenni, foglalkozni. Ők nem igazán vesznek komolyan, de ebben a helyzetben az udvaribolond szerep is tetszik. Megpróbálom úgy alakítani a napjaimat, hogy velük minél több időt tudjak tölteni. 

Hogy képzeled el magad tíz év múlva? Hol szeretnél tartani?

Szeretnék már nem a szüleimnél lakni és tíz év múlva már egy gyerekkel is kellene számolnom. Szakmai téren pedig minél inkább fejlődni, minél több területen tapasztalatot szerezni. Nagy álmom az, hogy egyszer CSR-ral (vállalati  társadalmi felelősségvállalással), azon belül vállalati önkéntességgel foglalkozhassak. Emellett pedig szervezetfejlesztés és tréningtartási terveim vannak, amihez most egy lépéssel közelebb is kerültem.

Hogy látod Magyarországon a HR piacot?

Nem mernék a tapasztalataim hiánya miatt messzemenő következtetéseket levonni. Ha csak azt nézzük, hogy mit látok és mi van leírva a tankönyvekben, akkor azt érzem, hogy még van hova fejlődnünk. Sok órámon elhangzik, hogy „Na itt nem tartunk még!”

A Schönherzes munkám során sokszor viccelődtem azon, hogy „mindenki HR-es akar lenni”. Amit én a diákoktól hallottam az, hogy HR-esként sok pénzt lehet keresni a multinál, emberekkel kell csacsogni és szerintük emellett nagyjából semmit sem kell csinálni. Ennél azért kicsit többről van szó és én hiszek abban, hogy a szakma megszűri az embereket.

Emellett azt látom, hogy a szervezetfejlesztés, tréningezés, a coaching szavak mostanában egy klisé lett a fejekben, ennek oka a közvélemény szerint, hogy már mindenki ezt akarja csinálni, nagyon felhígult a piac. Személyes tapasztalatomból is tudom, hogy ez tényleg megtörténhet. Például mikor olyan emberek tartanak kommunikációs tréninget, akik önmagukat húzzák bele olyan szituációkba, amiket egy hatékony kommunikációval meg tudtak volna oldani. A CSR pedig egy nem szakmai közegben leginkább egy bűnügyi sorozat félreértett címe.

És milyen a HR valójában?

Szerintem rengeteg lehetőség van benne. Egy termelővállalatnál például elég egyszerű felismerni, hogy mennyire fontos a termelés, az értékesítés. Azt viszont jó kérdés lehet, hogy hogyan képezzük tovább az embereinket és hogyan maradjanak éppen nálunk. Át kell látni, hogy a vállalat szempontjai mellett vannak emberi szempontok is. Ezt a kettőt kellene valahogy minél inkább közelíteni.

Fiatalokkal dolgoztál, mondhatni ismered is őket. Milyen gondolatébresztőd lenne számukra?

Üljünk le öt perce és gondoljuk át, milyen képességeink vannak, mit akarunk magunkkal kezdeni a világban és legyen egy gyors tervünk. Nem kell ötéves tervet építeni senkinek, de azért egy interjúra úgy menjünk el, hogy nagyjából van képünk arról, hogy mit akarunk az elkövetkezendő két évben kezdeni magunkkal. Ha keresed az utadat az sem baj, csak az irány legyen meg. Azt tudd eldönteni, hogy informatikus akarsz lenni vagy HR-es.